Ligeti Ernő: Föl a bakra

Asztaltáncoltatók – Ligeti Ernő erdélyi sorsregénye

GURZÓ K. ENIKŐ recenziója a MAGYAR NEMZETBEN:

"Távolról sem akarom mutogatni a sebeimet - írja a romániai huszonkét évre (1918-1940) és benne Föl a bakra című saját regényére visszaemlékezve Ligeti Ernő -, a miénkhez hasonló csöndes tragédia lejátszódott ezer és ezer, csak amikor azt mondom, hogy a hőskor írója »jött« valahonnan, kilépett a háttérből, akkor nem csupán megzavart életének problematikusságát hozta magával, nemcsak családi sebének vére patakzott fel újra a körünkben, de mindegyike idegeiben már a kollektívum ezer összefonódó jaját, tépelődését, gyanúját és reménytelenségét hordozta, és azért akart író lenni, hogy ezt ki is fejezhesse. Több mint két esztendőnek kellett elmúlnia, hogy a fejbekólintottság érzése, a megrázó kisebbségi Élmény tudatosuljon bennünk, és szétnézve magunk körül végre keressük meg a helyet, ahol vagyunk." A Szépmíves Céh alapítására (Kolozsvár, 1924) és első kiadványaira kitérő emlékezés a Súly alatt a pálma (Kolozsvár, 1941) A hőskor című fejezetében olvasható. Az 1891-ben Kolozsvárt született Ligeti Ernő ennek a hőskornak, a hatalomváltozás, illetve Trianon utáni intézményteremtő éveknek fontos - méltatlanul keveset emlegetett - személyisége volt; nem egyszerűen szemtanúja Reményik-Végvári kétségbeesett tiltakozásának, Kós Károlyék közösségmentő kezdeményeinek, hanem részese, alakítója fontos ügyeknek. Mint a Keleti Újság belső munkatársa, újságíró kollégáival, Paál Árpáddal, Nyírő Józseffel, Zágoni Istvánnal, Kádár Imrével és a továbbiakban meghatározó szerepet vállaló Kós Károllyal együtt, ők hatan gondolták ki és hozták létre az Erdélyi Szépmíves Céhet, az erdélyi magyar könyvkiadás valóban heroikus teljesítményét lehetővé tevő intézményt. És ahogy Kós a Varjú nemzetséggel, Ligeti is regénnyel, Föl a bakra című művével járult hozzá a Céh elindításához. Az Erdélyi Szépmíves Céh I. sorozatának negyedik könyveként (Gulácsy Irén Hamuesője, Kádár Imre Bujdosó ének című verskötete és a Varjú nemzetség után) 1925-ben megjelent regényt Kós Károly illusztrálta. (Részlet - Kántor Lajos: Ligeti Ernő - és amit átélt)

Olvasson bele!

Kedvcsináló

"A kora reggeli órákban még nincs nagy forgalom a zsibvásáron, de aki el akar adni valamit, jól teszi, ha idejében kijön. A reggeli vásárló közönség a legjobb. Szegény emberek reggel vásárolnak, mert ezek komoly eltökéltséggel jönnek ki a piacra, hogy vesznek valamit. Már otthon tudták, hogy cipőre van szükségük, vagy egy dézsára, vagy ágybetétre. Megható szolidaritás fejlődik ki köztük és az eladók között, mert csak egy árnyalat választja el őket: ép olyan könnyen lehetnek eladók, mint vevők és a mozdulat, ahogyan egy-egy holmit felemelnek a földről, elárulja, hogy megbecsüléssel vannak egymás iránt. 

De az a közönség sem bakafántoskodik, amely az élelmiszerpiacról jövet ejti útba az ószert. Föltéve, ha mindez reggel jókor történik, mert aki későn jár ki az élelmiszerpiacra, arról messziről meglátszik, hogy nem becsüli meg a garast. A fenesiek és monostoriak már pitymallatkor hozzák be a tyúkot, libát, vajat, tojást. Az idejekorán kijött ember még mindezt a parasztoktól veheti. De már egy óra múlva a parasztok átadják a kofáknak. A kofák a paraszt és a városi ember közé állanak, fölcsapják az árakat, potom pénzért elkapkodják az élelmiszert, nem is szólva arról, hogy a jó dolgokat is ők viszik el. Déltájban már csak néhány rídeglud, elhervadt veteményekkel telehányt szakajtó lesi a jó szerencsét. Az ilyenkor jövök könnyelmű népség, mindegy nekik, akármit kapnak. A libák hasát ki sem tapogatják, hogy kiadja-e a két kiló zsírt vagy sem? Törődnek is azzal, hogy fagyos-e a krumpli, vagy, hogy zsizsíkés a lencse és a bab. Megelégednek azzal, hogy öt perc alatt ledarálják a háztartáshoz szükséges bevásárlást."

Az 1925-ös első kiadás utolsó lapja
Az 1925-ös első kiadás utolsó lapja