A kötet Szentesi Zöldi László legjobbnak, legmaradandóbbnak ítélt publicisztikai írásait, tárcanovelláit tartalmazza, mely gyűjtemény teljes, átfogó képet nyújt a szerző negyedszázados munkásságáról.
"A
természet maga az eleven teremtés: minden folyamatos mozgásban van, örökké
változik, de ugyanakkor rendben, tökéletesen logikusan rendeződik el minden. Ha
kivonod magad a természetből, ha nem látod minden egyes nap az eget, ha
nem érzed a földet, és metropoliszokban zsúfolódsz össze másokkal, ha nincs
magánterületed sem fizikai, sem lelki értelemben, akkor torzulsz.
Elfeledkezel a lényegről, mert immáron nem a szemed előtt zajlik. Már nem
olvasod a jeleket, nem érted meg a körforgást, kiiratkozol a teremtésből. Ember
vagy, ember maradsz, de kevesebbet markolsz, mintha a föld és az ég között
élnél, szabadon, természetes módon.
A
társadalom ugyanúgy bűnbe esik, mint az egyes ember. Ha tényleg azt
hisszük, hogy ok nélkül érkeztünk a világra, oktalanul is távozunk belőle.
Az a nép viszont, amely szakrális viszonyban áll a teremtéssel, amelynek van
valamilyen közös lelki története, hiedelme, legkisebb közös többszöröse,
ráadásul harmonikus viszonyban áll a természettel és nem puhul el,
megnyeri a jövőt. Visszatérni hagyományainkhoz, újra szakrális viszonyt
építeni az éggel, és a másik emberre szelíd nyugalommal tekinteni: ennyit
igazán megtehetünk önmagunkért, és megtépázott, viharvert, de még álló
hagyományos közösségeinkért.
Részlet
A mindenség visszaperlése című
fejezetből
Hátsó borító:
"...Ránézek
a fiamra, és azt gondolom, ők sokkal jobbak lesznek nálunk. Hallgatom a
többnyelvű tereferét, és arra gondolok, van közép-európai jövő. Végig
legeltetem a szemem a tájon, és végtelenül megnyugtat, hogy a megművelt szőlő,
a szelíd dombok és a távolban kéklő hegyek akkor is itt lesznek, ha mi már
régen nem leszünk.
Talán mégsem a történelem zsarnoksága ural minket. A történelem eleve emberi
fogalom, a végeláthatatlan kozmoszban egy aprócska bolygó élőlényeinek egy
csoportja nevezi így végzetét, amelyre látszólag nincs befolyása. Azonban túl a
történelmen, túl a kifürkészhetetlen sors játékain, amelyet a gondolkodó ember
Isten akaratának nevez, mi is tehetünk valamit a saját sorsunkért. Ha
cselekszünk, ha dolgozunk, ha rendíthetetlenül hiszünk családi, nemzeti, emberi
hivatásunkban, és ha egyszerűen úgy élünk, mint a régiek, akkor szervesen
illeszkedünk az örökléthez. Akkor megteremtettük a harmóniát azon a kicsiny
földdarabon, ahol éppen állunk. És a saját cselekvésünk szükségszerűen mások
cselekvését is eredményezi: a dominó megdől, és az egész társadalom mozgásba
lendül, nagy gondolatok születnek, és azok nyomában politikai, gazdasági
biztonság, kulturális felvirágzás terem..."
Idézet a Gondolatok a szőlőhegyen című cikkből
A könyv az NKA támogatásával valósult meg.
Borítótervező: Futó Tamás
ISBN 978-615-81513-06
226 oldal / keménytáblás
