Negyed évszázaddal ezelőtt, 1999
tavaszán kezdődött el Jugoszlávia 79 napon át tartó bombázása, melynek
következtében új, nemzetközileg elismert országhatárok alakultak ki a
puskaporosnak mondott Balkánon. A kilencvenes évek balkáni háborúi óriási
megrázkódtatásokat okoztak a délvidéki magyarság életében is, hiszen őslakos magyarságunk
háborús körülmények között, immár három újabb országra szakítottan, egymás
ellen tűzvonalba kényszerítve, szülőföldjének elhagyására ösztönözve, közelről
megismerhette a túlélés legnehezebb változatait.
A kilencvenes években a délvidéki
magyar irodalom középnemzedéke, a katonai behívóparancsok szelektív alkalmazása
elől, szinte teljes egészében Magyarországra menekült. Tari István azok közé a szülőföldjükön
maradt délvidéki alkotók közé tartozik, akik az akkori, nyomorúságosnak
mondható háborús hátországi körülmények között, a téboly sorozatvetőinél is
művészi tevékenységük szolgálatába állították eleven érdeklődésüket, társadalmi
érzékenységüket.
Tari István jegyzeteinek, valóságfeltáró
szépirodalmi megnyilatkozásainak időrendbe állított gyűjteménye – a legújabb
balkáni háborúkat szellemileg megalapozó szövegek feltárásával, a kilencvenes
évek fontos dokumentumainak közreadásával, a Kárpát-medencében kialakuló magyar
kapcsolatok újdonságainak bemutatásával, a bombázás napjainak részletes
naplózásával, a délvidéki közélet és önszerveződés nehézségeinek
érzékeltetésével – az ezredforduló tragikus
sorsú déli magyar valóságának művészi/szociográfiai érzékenységgel megalkotott
kordokumentuma.
A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap.
ISBN: 978-615-6627-12-4
264 oldal
puhaborító, belső füllel
Nyomda: Vareg Hungary Kft, Budapest
